Megmagyarázni tudni kell

Tudom, hogy ezzel a bejegyzéssel nem leszek népszerű, mivel sokan félre fogják érteni, de régóta kikívánkozik belőlem.

Az emberi pszichének van egy érdekes tulajdonsága. Ha teszünk valamit, az agyunknak muszáj önigazolnia. Valamiért kényszeresen meg kell magyaráznunk saját magunk számára, hogy amit tettünk, azt jogosan tettük, igazunk van, és baromira indokolt, amit csináltunk. Mintha a tett önmagában nem lenne elég, magyarázat, azaz filozófia is kell hozzá.

Leglátványosabb példa erre a kalóztartalmak letöltése.

Most őszintén, hány olyan embert ismerünk, aki letölt valamit illegálisan, és közben az alábbiakat gondolja?

"Meg akarom nézni ezt a filmet. De kényelmesebb/olcsóbb/gyorsabb letölteni, és itthon a kanapéról megnézni, mint elmenni a moziba. Úgyhogy inkább letöltöm. Persze tudom, hogy jogilag meg erkölcsileg ez nem teljesen oké, de leszarom. Nekem fontosabb a kényelem, a gyorsaság, meg az olcsóság. Ráadásul ma már mindenki ezt csinálja. Könnyű és egyszerű. Miért pont én ne tenném? Hülye lennék nem letölteni."

Nem. Az átlagos emberi elmének ez nem elég. Neki még az is fontos, hogy igaza legyen. És az is fontos, hogy ártatlan legyen. Beindul tehát az önigazolások gépezete. És rendkívül vicces megfigyelni, hogy ez a folyamat milyen szürreális.

Íme, néhány gyöngyszem.

A filmcégek már degeszre keresték magukat! Legyen nekik elég annyi pénz, amennyijük van!

Aha. Tehát nem is ingyen/gyorsan/kényelmesen akarok megnézni egy filmet, a saját személyes hasznomra, hanem a társadalmat akarom megreformálni. Küldetésem van. Jót teszek a világgal. Meggyőződésből. Hálás lehet nekem mindenki, amiért viszem a zászlót, és mutatom az utat. Nem ingyen szórakozom, hanem nehéz sorsú mártír vagyok. Világos.

Ha egy kenyeret ellopok, akkor az eltűnik a helyéről. Ha egy filmet letöltök, akkor másolat készül belőle, és az eredeti példány változatlanul megmarad. Akkor hogy is lenne ez lopás?

Tehát egy fizetős kiállításra vagy színi előadásra ingyen be lehet sétálni, hiszen ha megnézem a kiállítást vagy az előadást, akkor az nem tűnik el. Hanem megmarad. Nem ért kár senkit. Aha. Magyarázd ezt el a jegyszedőnek, aztán majd meséld el, hogy ment.

A hollywoodi mozifilmek szarok, ezzel szemben a jegyek pofátlanul drágák. Ilyen ár/érték arány mellett nem fizetek.

Ja. Ülök otthon, iszom a sört, és kényszerből estéről estére nézem a szarabbnál szarabb hollywoodi filmeket ingyen, mert nincs más választásom. És közben káromkodok. Ilyen az élet. Ez a sors jutott nekem. Jaj, ha egyszer végre változtathatnék az életemen!

A termékeket mindig vissza lehet vinni, ha gyenge minőségűek, vagy rosszak. Egy filmnél viszont nem kapod vissza a pénzed, ha a film szar. Ez felháborító. Ez annyira felbosszant, hogy elvből nem fizetek értük.

És ha esetleg menet közben kiderül, hogy a film kurva jó volt, akkor a stábnak pechje van. Így jártak, nem kaptak érte pénzt. Vagy ilyenkor a kedves néző ellátogat a film honlapjára, és a "Donate" linkre kattintva PayPallel megtámogatja őket egy kicsit? Egy üzenettel, hogy "na, ez végre jó volt, fiúk!"?

Mit pattognak ezek a filmstúdiók még mindig, hogy ennyi meg annyi kár éri őket? Nem fogják fel ezek a kőkorszaki dinoszauruszok, hogy már más időket élünk? Mindenki letölt ingyen, és kész. Ilyen lett a világ. Ezt el kéne már végre fogadni!

Helyszín a filmstúdió részvényeseinek közgyűlése. A vezérigazgató büszkén, csillogó szemmel beszédet tart: "Mi itt olyan filmeket gyártunk, melyeknek költsége egyenként akkora, mint Magyarország teljes államháztartási hiánya. És amikor elkészültünk velük, odaadjuk őket az embereknek, teljesen ingyen!" A részvényesek óriási tapsviharban törnek ki, többen összekacsintanak: " Na végre, a diri megértette az idők szavát!"

Nem untatom további példákkal a kedves olvasót. Hiszen ezek az önigazolások mind egy kaptafára járnak. A lényeg, hogy ne kelljen bevallani magunknak: valójában önös módon a saját, egyéni szükségletünket elégítjük ki, könnyen, gyorsan és ingyen. Ez elfogadhatatlan lenne, mivel bekavarna a magunkról alkotott képbe. Ezért inkább legyártjuk a magyarázatokat, mely szerint a világ tehet mindenről. Mi pedig ártatlanok vagyunk. A körülmények áldozatai. Mit is tehetnénk mást?

És lássuk be: ez azért eléggé cinikus.