2011. december 17.

Hogyan tett hazaárulóvá az Állam


Amikor dolgozni kezdtem, az Állam azt mondta, a fizetésem egy részét adjam le neki, hogy ő szétoszthassa számomra vadidegen nyugdíjasok között. Azt is mondta, nincs más választásom, mert ez a Törvény. Mivel én tisztelem mind a törvényeket, mind az időseket, innentől fogva hónapról hónapra le is adtam neki a fizetésem meghatározott részét.

Az Állam megveregette a vállamat, és azt mondta, ne aggódjak. Amikor majd én leszek nyugdíjas, akkor majd azoktól az emberektől fog pénzt beszedni, akik akkor fognak dolgozni. És majd én is kapok belőle. Mert a világ, s annak körforgása örök. Akárcsak az Állam.

Teltek, múltak az évek. Egyszercsak az Állam azt mondta, hogy ezentúl a nyugdíjpénzt, amit befizetek neki, osszuk két részre. Az egyik részét továbbra is neki adjam, és ő továbbra is szétosztja a nyugdíjasok között. A másik részét pedig rakjuk be egy számlára, ami az én nevemre szól. Ott aztán éveken át halmozódik, és amikor majd nyugdíjba megyek, akkor megkapom.  Így aztán ha eljön az ideje, két forrásból is lesz nyugdíjam: egy állami és egy magánforrásból.  Azt is mondta, nincs más választásom, mert ez a Törvény. Mivel én tisztelem a törvényeket,  innentől fogva hónapról hónapra kétfelé fizettem be ugyanazt a pénzt.

Megnyugodva láttam, hogy a nevemre szóló számlán valóban elkezdett halmozódni a pénz. Jóleső érzés volt, hogy már nem csupán attól függ a nyugdíjam, hogy 40 év múlva az Államnak sikerül-e majd elég pénzt beszednie azoktól az emberektől, akik akkor dolgozni fognak. Mert mi lesz akkor, ha azok a dolgozók túl kevesen lesznek? Vagy nem tisztelik a törvényeket, és nem fizetnek? Vagy ne adj isten, az Állam nem lesz örök? Ezért kicsit biztosabbnak éreztem a jövőmet ezzel a saját számlával.

Teltek, múltak az évek. Egyszercsak az Állam azt mondta, hogy nincs elég pénze. Azt nem értettem egészen tisztán, hogy a nyugdíjasok kifizetésére nincs elég pénze, vagy valami másra. Mindenesetre azt mondta, két választásom van.

Az egyik az, hogy visszacsinálunk mindent, és megint csak egy helyre, kizárólag neki fizetem a pénzt.  Sőt, azt a pénzt is visszaadom neki, ami eddig halmozódott fel a saját, névre szóló számlámon.

A másik lehetőség az, hogy továbbra is kétfelé fizetem a pénzt, az Államnak is, és a magánszámlámra is. De akkor azután a rész után, amit az Államnak fizetek, soha többé nem kapok nyugdíjat. Vagyis a jövőben csak a saját számlámra támaszkodhatom.

Döntsem el, melyik legyen, csak rajtam múlik. De döntsek gyorsan, mert ez a Törvény.

Fogtam magam, tájékozódtam, olvasgattam, beszélgettem, számolgattam és meghoztam a döntést. Mégpedig azt, hogy továbbra is kétfelé fizetek, és egyúttal hagyom az állami nyugdíjat veszni, viszont megtartom a saját, névre szóló számlámat. Ugyanis arra végeredményre jutottam, hogy nekem ez a verzió jobban megéri.

Az Állam ettől hihetetlen dühbe gurult. Megkérdezte, hogyan merészeltem ezt a lehetőséget választani, amikor ő arra gondolt, hogy mindenkinek szerte az országban a saját számla megszüntetésére és a pénz visszafizetésére kellett volna voksolnia. Ezt nem egészen értettem. Miért adott akkor két választási lehetőséget, ha csak egyet lett volna szabad választani? És miért adott két lehetőséget, ha a döntésem után ennyire ideges lett?

Az Állam azt is mondta, hogy én egy rohadt hazaáruló újgazdag kommunista liberálbolsevik vagyok, aki összelopott magának mindent, és aki ráadásul még egy érzéketlen antiszociális köcsög is. Meg kell, hogy mondjam, ezen meghökkentem.

Nem telt bele sok idő, és egyszercsak az Állam megint azt mondta, hogy még mindig kevés a pénze.  Azt most sem értettem egészen tisztán, hogy a nyugdíjasok kifizetésére nincs elég pénze, vagy valami másra. Ezért azt a döntést hozta, hogy vissza az egész. Hiába volt korábban két lehetőség, és hiába lehetett kettő közül választani, mostantól mégiscsak az az egy lesz, amit ő mond, és kész.  Ezentúl mégis csak egyfelé lehet fizetni mindenkinek: mégpedig az Állam felé. Vagyis amit a magánszámlára fizetnék, azt is megtartja magának és puntkum. De nyugdíjat továbbra sem ad.

Én most itt állok, és nem értek semmit. Mindvégig törvénytisztelő, jó állampolgár voltam. Ha azt mondták, egyfelé fizessek, fizettem egyfelé. Ha azt mondták, kétfele fizessek, fizettem kétfelé. Ha azt mondták, válasszak, hogy egyfelé vagy kétfelé fizessek, választottam.

Akkor miért lett belőlem hazaáruló? És miért vették el mind az állami, mind a magán pénzemet, és miért állok itt egyetlen fillér nyugdíj nélkül? És miért vigyorog rajtam kajánul egy csomó ember, mondván, hogy úgy kell nekem, megérdemlem?

Mit és hol rontottam el?

2011. szeptember 4.

Kalózból is megárt a sok


Határozott elképzelésem van arról, hogyan készülhet a filmek folytatásának zöme Hollywoodban. Nos, az alkotók egyszerűen összeírják, hogy szerintük mi mindentől volt jó az első rész. Majd erre a listára építik a folytatást.  És tutira biztosak benne, hogy a varázslat újra meg fog történni.

Namost. Ha nekünk, nézőknek mázlik van, akkor a csapat eltalálja a film valós értékeit, azokat az elemeket, amelyek szerethetővé tették az alkotást. Ha viszont nem, akkor  jöhet a csalódás.

De még az sem jelent garanciát, ha sikerül jó listát írniuk. Mert utána még megeshet, hogy egyes elemeket túladagolnak. Elsózzák a levest. Vagy épp ellenkezőleg: valamiből kevesebbet tesznek bele, mint kéne. Akkor meg sótlan lesz.

Elméletem igazolására kiváló példa A Karib-tenger kalózainak mélyrepülése. Az első rész (A Fekete Gyöngy átka) rendkívül eredeti, könnyed, friss, szellemes, szórakoztató filmre sikeredett. A második (A holtak kincse) még jó volt, de már akadt pár bosszantó vonása is. A harmadik rész (A világ végén) nálam már a totális kínszenvedés kategóriájába tartozik, közel jár a nézhetetlenhez. Pedig, ha a képzeletbeli listát nézzük, megvan minden. Csak éppen az arányok tolódtak el egyre inkább, és ez nem tűnt fel az alkotóknak.

Hogy mire gondolok? Nézzük!



1.  A Fekete Gyöngy átka
Adott négy főszereplő, eltérő karakterek. Mindegyiknek más, határozott célja van.

Jack Sparrow kapitány
Kalózkapitány, aki szeretné visszaszerezni hajóját, a Fekete Gyöngyöt.

William Turner, fegyverkovács
Szeretné megmenteni az elrabolt Elizabethet, továbbá elnyerni a szívét és a kezét.

Elizabeth Swann, a kormányzó lánya
Nem a neki kiszemelt katonatiszt vőlegényhez szeretne férjhez menni, mert vonzódik a szabad élethez, a kalózkodáshoz, és még várja a Nagy Őt.

Barbossa kapitány
Legénységével együtt szeretne megszabadulni az átoktól, és élőhalottból halandóvá válni.

Négy hős, négy cél. A célok elérése közben a hősök útjai keresztezik egymást. Ilyenkor vagy összecsapnak, vagy összefognak, vagy mindezt felváltva teszik, akár még át is verve egymást, ahogy éppen az érdekük kívánja. Sosem lehetünk biztosak benne, hogy ki kivel van. De végül mindenki megkapja, amit megérdemel. Jack megszerzi a hajót, Will megmenti Elizabethet, Elizabeth belészeret, Barbossa pedig halandó lesz. És még az is kiderül, hogy amikor menet közben elárulták egymást a "jó" szereplők, az is csak trükk és ámítás volt, a cél érdekében. A történet kerek, és minden jó, ha a vége jó.

Érdemes még megszámolni az  akciójeleneteket:
- Jack megszökik
- Will és Jack megvívnak
- Barbossa kalózai megtámadják Port Royale-t
- Jack és Will elkötik a Lopakodót
- Barbossáék felfedik élőholt mivoltukat Elizabethnek
- A Lopakodó és a Gyöngy összecsapnak
- Az élőholtak megtámadják a katonákat
- Közben Jack és Barbossa megvívnak
- Jacket megszöktetik az akasztófáról

Ez összesen kilenc. És mindegyik látványos, kreatív de minimum szellemes.



2. Holtak kincse
Milyen legyen tehát a folytatás, a lista alapján? Még több szereplő, még több egymást keresztező cél. Még több fordulat, átok, szövetség, árulás. No meg humor. Nosza, lássuk, mi lett belőle!

Kulcsszereplők:

Lord Beckett
Teljhatalmat akar szerezni a tengerek felett. Ehhez a rettegett Davy Jonest kell az uralma alá hajtania, mégpedig azzal a ládával, amiben Jones szíve dobog.

Jack Sparrow kapitány
Menekül Davy Jones elől. Ezért ő is meg akarja szerezni a ládát, amely Jones szívét őrzi.

Will Turner
Hogy megmeneküljön a kivégzéstől, segítenie kell Beckettnek megszerezni a ládát. De mivel Jacknek is kell a láda, egyúttal Jacknek is segít. És feleségül akarja venni Elizabethet, mivel az esküvő előtt tartóztatták le.

Elizabeth Swann
Becket bebörtönzi, az apja megszökteti, és utána Willt keresi, hogy összeházasodjanak. És közben segít Jacknek a ládát kutatni.

Davy Jones  kapitány
Gonoszkodik, éli az elátkozott kalózkapitányok életét.

Norrington
Újra kapitány akar lenni.

Tia
Jósnő, okosakat mond.

Bocskor Bill Turner
Will apja. Szabadulna Davy Jones fogságából.

Ez nyolc. Kétszer annyi, mint az előző történetben.  Bár tény, hogy ebből ketten (Tia és Bocskor Bill) csak támogató karekterek. Közéjük sorolhatnánk Norringtont is, de neki végül kulcsszerep jut. De ha őket nem számoljuk, még akkor is marad 5-6 fő karakter a 4 helyett.

Mi a gond?

Nos, például az, hogy itt már nehezebb elmesélni, mi a sztori. Aztán a fő karekterek nem különböző dolgokra hajtanak, hanem ugyanarra, ami kicsit egysíkúbb, mint az első sztori. De ezek a problémák még tűréshatáron belül vannak.

Az már viszont gáz, hogy a szereplők elkezdenek kilépni a karakterükből.  Elizabeth flörtölni kezd Jackkel, majd kikötözi és hagyja meghalni. Mindkét lépés meglepő, furcsa, és nem igazán következik Elizabeth korábbi cselekedeteiből. Elkezdjük nem érteni a karaktert és ezáltal eltávolodni tőle.

Aztán jön a furcsa meglepetés, hogy a filmnek négy vége is van. Vége lehetne, amikor Jack megszerzi a szívet. Aztán vége lehetne, amikor mégis inkább Becketthez kerül a szív. Totálisan vége lehetne, amikor Jack meghal. És aztán tényleg vége van, amikor összeáll a kis csapat, hogy visszahozzák Jacket a halálból. Hogy ezzel a negyedik befejezéssel aztán teljesen nyitva hagyják az egész filmet.

Elizabeth furcsa viselkedése, és a négy befejezés is azt erősíti meg a nézőben, hogy immár fontosabbá vált, hogy fordulat hátán fordulat következzen, mint hogy kerek legyen a film.  Meg egységes. Meg hű önmagához.

De a legbosszantóbb úgy kijönni a moziból, hogy a gonosz győzött, a főhős meghalt, és közben az egészen érezni: mindezt azért csinálták, hogy a nézők elmenjenek megnézni a folytatást. Pedig ha normálisan zárták volna le, akkor is tódultak volna a népek a harmadik részre. Hiszen így történt az első és második rész viszonylatában is.

Nem maradhat el az akciójelenetek értékelése sem:
- A tengeri szörny első támadása *
- Jack és társai szökése a kannibáloktól
- Willt elfogja Davy Jones legénysége
- Kocsmai verekedés Tortugán
- Csörlős baleset a Bolygó Hollandin
- A Kraken második támadása
- Will, Jack és Norrington megvívnak. Közben Elizabeth és a két sükebóka kalóz a ládát igyekeznek megszerezni. Eközben rájuk törnek Jones emberei.
- A Kraken megtámadja Jackéket.
- Jack és a Kraken összecsap.

Ez ismét kilenc. Ebből egy (a csillaggal jelzett) csak rövid snitt. A kilencből négy Kraken-támadás - ugyanakkor az is tény, hogy ezek egyre hosszabbak és látványosabbak. A régi kreativitást és szellemességet azonban szinte csak két jelent hozza: a szökés a kannibáloktól, illetve a ládáért folytatott hármas kardpárbaj és a vele párhuzamosan zajló herce-hurca. Ezzel együtt összességében nem rossz az akciófelhozatal, bár az első film ebből a szempontból változatosabb és kreatívabb volt.



3. A világ végén
A recept, vagyis a lista még mindig ugyanaz. De itt már olyan mértékben túladagolják  a szereplőket, az egymást keresztező célokat, a fordulatokat, átkokat, alkukat, szövetségeket, átveréseket, árulásokat, hogy az már émelyítő.

A kulcsszereplők száma megsokszorozódott, ezzel együtt a céljaik is.

Lord Beckett
Kiírtani az összes kalózt, megtisztítani tőlük a tengereket. Ebben Davy Jones az eszköze, mivel egy ládában őrzi Jones szívét.

Davy Jones  kapitány
Megszabadulni Beckett irányításától.

Barbossa kapitány
Összehívni a kalóztanácsot, a kilenc kapitányt, és megmenteni a kalózok világát Becketttől.

Elizabeth Swann
Visszahozni az élők sorába Jacket, és megvédeni a kalózok világát.

Will Turner
Az apját akarja kiszabadítani Davy Jones hajójáról.

Bocskor Bill Turner
Ki akar szabadulni Davy Jones fogságából. De közben azt kívánja, ne jöjjön el érte a fia, mert akkor nagy árat kell fizetnie a kiszabadításáért.

Jack Sparrow kapitány
A film feléig nincs célja. Utána meg akarja ölni Davy Jonest, hogy halhatatlanná váljon.

Sao Feng
Hát ez egy jó kérdés.

Norrington tengernagy
Semmi. Jó katona módjára írtja a kalózokat, Beckett parancsára.

Calypso (lásd még: Tia)
Kiszabadulni az emberi testből és újra istennővé válni.

Ez tíz kulcsszereplő. Két és félszer annyi, mint az első részben. És majdnem mindenkinek van egy mini kis története, egy saját kis drámája.

Van például a Will-Elizabeth történet. És Elizabeth-Jack történet. Meg Norrington-Elizabeth történet. Aztán a Will-Bocskor Bill sztori. Meg a Calypso-Davy Jones viszony. És a kalóztanács-Calypso história. Meg a Lord Beckett kontra kalózok ellentét.  Aztán a Jack kontra halhatatlanság vonal.

Könyörgöm, ez nyolc különböző sztori!  Egy átlag film egy vagy két ilyen szálat bír el. A csavarosabbak hármat. Node nyolcat?

Na és mi következik ebből a zsúfoltságból? Több olyan dolog is, ami konkrétan agyonüti a filmet. Például:
- Nehezen lehet követni az egészet. Ember legyen a talpán, aki egy mondatban megfogalmazza, miről szól a film.
- Mivel nyolc történetszál van, az egyes sztorikra rendkívül kevés idő jut.
- A sztorikat szóban mondják el, mindenki beszél, beszél és beszél.
- A karakterek egyre inkább kilépnek önmagukból. Az újabb és újabb erőltetett fordulatok miatt olyan dolgokat csinálnak, amik nem következnek korábbi viselkedésükből, személyiségükből.  Ezért szép lassan mindekitől eltávolodunk és végül nincs kivel azonosulni.
- Ennyi különböző történet és a hiteltelenedő karakterek mellett egy idő után érdektelenné és unalmassá válik minden.

Azt hiszem elég, ha két konkrét példát mondok:
- Jack visszahozása az élők sorába 58 percet vesz igénybe. Az ezt követő 12 percben 3-4 árulás és pálfordulás történik.
- Will és Elizabeth alig beszélnek egymással az egész filmben. Aztán Elizabeth megcsókolja Norringtont. Majd Will és Elizabeth hirtelen összeházasodnak.

Ráadásul az akciójelentek is izzadtságszagúak, mostanra minden szellemesség, kreativitás és báj kiveszett belőlük:
- Hármas összecsapás Sao Feng főhadiszállásán
- Davy Jones hajója, a Bolygó Hollandi más hajókat semmisít meg *
- A Gyöngy lezuhan a világ végén
- Jack sivatagi hajózása
- A Gyöngy átfordítása
- Három hajó összecsapása *
- Davy Jones megtámadja Fenget *
- Elizabethék megszöknek Davy Jones hajójáról *
- Verekedés a tanácsban *
- Calypso átalakul
- A végső tengeri összecsapás, gigantikus örvénnyel

Ez összesen tizenegy, kettővel több, mint eddig. Csakhogy ebből ötnek (csillagozottak) a hossza átlagban az egy-két percet sem éri el, némelyik kifejezetten rövid snitt jellegű.  Ha ezeket levonjuk, marad hat. Ezek közül egyedül a Gyöngy átfordítása nevezhető szellemesnek, de az is egyetlen ötletre épül, míg korábban egy ilyen jelentben záporoztak az ötletek. Próbálja még hozni a hangulatot Jack víziója a sivatagi hajózással, de én ezt feleslegesnek és erőltetettnek érzem, számomra kilóg az egész trilógiából. A fentiekből is látszik, hogy mindent az utolsó, gigantikus, örvényes összecsapásra építettek fel. Ez egyébként tényleg magával ragadó, ráadásul Will és Elizabeth esküvője szupercool (még ha logikátlan is). Ettől viszont totálisan farnehéz lesz a film. A Nagy Összecsapás előtt 2 órán keresztül kell várni, hogy történjen már végre valami. Egy órán át Jacket kell visszahozni, majd újabb egy órán át a kalóztanácsot összehozni és győzködni. Aztán bumm!

Sajnos a negyedik részt már elemzés céljából sem bírtam végiszenvedni: miután az első egy órában nem történt semmi érdekes, otthagytam az egészet.

A fentiek miatt érzem azt, hogy ez a filmfranchise tökéletesen bizonyítja a tételemet. Ez történik akkor, ha az összetevők listája elvileg jó, de az adagolás mindent elront.

2011. július 20.

Megmagyarázni tudni kell

Tudom, hogy ezzel a bejegyzéssel nem leszek népszerű, mivel sokan félre fogják érteni, de régóta kikívánkozik belőlem.

Az emberi pszichének van egy érdekes tulajdonsága. Ha teszünk valamit, az agyunknak muszáj önigazolnia. Valamiért kényszeresen meg kell magyaráznunk saját magunk számára, hogy amit tettünk, azt jogosan tettük, igazunk van, és baromira indokolt, amit csináltunk. Mintha a tett önmagában nem lenne elég, magyarázat, azaz filozófia is kell hozzá.

Leglátványosabb példa erre a kalóztartalmak letöltése.

Most őszintén, hány olyan embert ismerünk, aki letölt valamit illegálisan, és közben az alábbiakat gondolja?

"Meg akarom nézni ezt a filmet. De kényelmesebb/olcsóbb/gyorsabb letölteni, és itthon a kanapéról megnézni, mint elmenni a moziba. Úgyhogy inkább letöltöm. Persze tudom, hogy jogilag meg erkölcsileg ez nem teljesen oké, de leszarom. Nekem fontosabb a kényelem, a gyorsaság, meg az olcsóság. Ráadásul ma már mindenki ezt csinálja. Könnyű és egyszerű. Miért pont én ne tenném? Hülye lennék nem letölteni."

Nem. Az átlagos emberi elmének ez nem elég. Neki még az is fontos, hogy igaza legyen. És az is fontos, hogy ártatlan legyen. Beindul tehát az önigazolások gépezete. És rendkívül vicces megfigyelni, hogy ez a folyamat milyen szürreális.

Íme, néhány gyöngyszem.

A filmcégek már degeszre keresték magukat! Legyen nekik elég annyi pénz, amennyijük van!

Aha. Tehát nem is ingyen/gyorsan/kényelmesen akarok megnézni egy filmet, a saját személyes hasznomra, hanem a társadalmat akarom megreformálni. Küldetésem van. Jót teszek a világgal. Meggyőződésből. Hálás lehet nekem mindenki, amiért viszem a zászlót, és mutatom az utat. Nem ingyen szórakozom, hanem nehéz sorsú mártír vagyok. Világos.

Ha egy kenyeret ellopok, akkor az eltűnik a helyéről. Ha egy filmet letöltök, akkor másolat készül belőle, és az eredeti példány változatlanul megmarad. Akkor hogy is lenne ez lopás?

Tehát egy fizetős kiállításra vagy színi előadásra ingyen be lehet sétálni, hiszen ha megnézem a kiállítást vagy az előadást, akkor az nem tűnik el. Hanem megmarad. Nem ért kár senkit. Aha. Magyarázd ezt el a jegyszedőnek, aztán majd meséld el, hogy ment.

A hollywoodi mozifilmek szarok, ezzel szemben a jegyek pofátlanul drágák. Ilyen ár/érték arány mellett nem fizetek.

Ja. Ülök otthon, iszom a sört, és kényszerből estéről estére nézem a szarabbnál szarabb hollywoodi filmeket ingyen, mert nincs más választásom. És közben káromkodok. Ilyen az élet. Ez a sors jutott nekem. Jaj, ha egyszer végre változtathatnék az életemen!

A termékeket mindig vissza lehet vinni, ha gyenge minőségűek, vagy rosszak. Egy filmnél viszont nem kapod vissza a pénzed, ha a film szar. Ez felháborító. Ez annyira felbosszant, hogy elvből nem fizetek értük.

És ha esetleg menet közben kiderül, hogy a film kurva jó volt, akkor a stábnak pechje van. Így jártak, nem kaptak érte pénzt. Vagy ilyenkor a kedves néző ellátogat a film honlapjára, és a "Donate" linkre kattintva PayPallel megtámogatja őket egy kicsit? Egy üzenettel, hogy "na, ez végre jó volt, fiúk!"?

Mit pattognak ezek a filmstúdiók még mindig, hogy ennyi meg annyi kár éri őket? Nem fogják fel ezek a kőkorszaki dinoszauruszok, hogy már más időket élünk? Mindenki letölt ingyen, és kész. Ilyen lett a világ. Ezt el kéne már végre fogadni!

Helyszín a filmstúdió részvényeseinek közgyűlése. A vezérigazgató büszkén, csillogó szemmel beszédet tart: "Mi itt olyan filmeket gyártunk, melyeknek költsége egyenként akkora, mint Magyarország teljes államháztartási hiánya. És amikor elkészültünk velük, odaadjuk őket az embereknek, teljesen ingyen!" A részvényesek óriási tapsviharban törnek ki, többen összekacsintanak: " Na végre, a diri megértette az idők szavát!"

Nem untatom további példákkal a kedves olvasót. Hiszen ezek az önigazolások mind egy kaptafára járnak. A lényeg, hogy ne kelljen bevallani magunknak: valójában önös módon a saját, egyéni szükségletünket elégítjük ki, könnyen, gyorsan és ingyen. Ez elfogadhatatlan lenne, mivel bekavarna a magunkról alkotott képbe. Ezért inkább legyártjuk a magyarázatokat, mely szerint a világ tehet mindenről. Mi pedig ártatlanok vagyunk. A körülmények áldozatai. Mit is tehetnénk mást?

És lássuk be: ez azért eléggé cinikus.

Vér vérrel

Ezer éve nem néztem tévéhíradót, mivel az a gyerkőcöknél a mesenézés, a vacsi meg a fürdetés ideje. De most a nagyobbik a Balcsin van (életében először szakadva el tőlünk), ezért gondoltam megnézem, mi zajlik a nagyvilágban. Nos... Percenként kellett elkapcsolnom, hogy ne sokkoljam a kisebbik gyereket. Aztán mindig visszatértem, de máris kapcsolhattam el megint. A póniló átharapta a gazdi torkát. Egy másik pasas kiírtotta a családját. A boltos fejét több öltéssel kellett összevarrni. Az első 13 perc végig ilyen volt. Odakapcs, még mindig tart, elkapcs. Odakapcs, még mindig tart, elkapcs. És így tovább...

2011. február 13.

SF filmek

19 sci-fit mutatnak be a következő 18 hónapban. Bár tény, hogy a nagy része szuperhősös. De a másik véglet is képviselve van, amikor nem hívják sci-finek, pedig igen erőteljes fantasztikus elemek vannak benne.

2009. június 19.

Copacabana

Újabb gyöngyszem a You Tube-ról. Szigorúan csak hanggal nézendő!

2009. április 10.

Ráérnek a Google-nál

Persze, tök király meg poén ez a video, de ha belegondolok, hogy a végeredményt mennyivel egyszerűbb lett volna egy sima Photoshoppal megcsinálni... :-)

2009. április 8.

Na megvan a hétvégi gyerekprogram...

A szentendrei skanzenben kisvasutat adtak át, 1932-es mozdonnyal és restaurált kocsikkal. A masiniszta és az ellenőr korhű ruhában, és állítólag még babakocsival is fel lehet szállni - írja a HG.hu blogja.

50 totál értelmetlen USB eszköz

Íme a DVICE összeállítása. Értelmetlenek, de szórakoztatóak. Döbbenetes, miket éri meg gyártani, ha elég nagy a piac...

Mondjuk a Darth Vaderes cucc eléggé ott van... :-)